nap nap után

szeretem a napsütést.
amikor a fény csak úgy játszik a lehulló esőcseppeken.
amikor a nap csak süt és csendben fekszem a fűben.
imádom, mikor a nap csiklandozza az ujjam végét és kacéran táncol rajta.
de most csak az eső esik.
vadul veri a földet.
a szelet nem érdekli semmi, vadul át vág mindenen, amit erővel bír.
még így is szeretem.

Ott, legbelül.

Szerethetsz-e annyira valakit, hogy minden hibáját megbocsajtod?
Szerethetsz-e olyat aki nap mint nap megaláz? Akiért a fél országot átutazod és mindössze azért nem ölel át 'mert alszom'? Aki nem veszi föl soha a telefont? Akinek fontosabb elmenni szórakozni? Aki nem talál 5 percet a napjában és aki nem vágyik a hangodra? Aki mindent és mindenkit elvett tőled?
A kérdés már rég nem az, hogy ő szeret-e.... A kérdés, hogy Te miért nem szűnsz meg szeretni.


Egyedül vagyok. Ismét.


Annyi mindent írnék... De semmi sem jön.