mély levegő.. figyelsz a mozdulataidra, nehogy azt gondolja bárki is, hogy bolond vagy.. kellemes légkörű a szoba.. bár félelmetesebb mint amire számítottam, amit gondolataimban előbb kialakítottam.. tömény cigarettaszag csapja meg az orrom.. hátrahőköltem.. nem a szagtól. attól a lehetőségtől, hogy itt rá lehet gyújtani.. ablakot nyit.. a hideg szél vadul betör a csendes szobába, s ezzel felkavarja az imádott cigarettaszagot..
egy teljes hét telt el mióta először jártam ott.. lehet, hogy még több is.. mai találkozásunkkor rengeteg olyan dolgot vettem észre, mik múlt héten elkerülték éles figyelmemet.. gyermekrajzok a falon.. mind, mind Rózsa néninek címezve.. valószínűleg ha még gyermek lennék a legközelebbi találkozásunkkor én is rohannék felé egy összefirkált papírlappal a kezembe.. örömmel tölt el, hogy itt lehetek.. itt mindent elmondhatok anélkül, hogy rögtön a fejemnek esnének.. elmondtam, hogy régebben elég sok alkoholt fogyasztottam.. mostmár nem áll szándékomban.. elmondtam, hogy nem olyan régen gyógyszertúladagolás miatt kórházba kerültem.. elmondtam, hogy volt a múlthéten egy elég komoly pánikrohamom.. elmondtam minden függőségemet.. még azokat is amiket még magamnak sem mertem elmondani.. várt!meghallgatott.. mintha csak azért létezne, hogy rajtam könnyítsen.. majd végül felemelte a kezét, miben egy doboz cigi volt és megkérdezte:
-Rágyújtasz?