Fogalmam sincs, hogy most mit érzek valójában. A mai napon, eddig akárhányszor beléptem a szobámba, mindig az a kínzó üresség fogott el. Bár már abban se vagyok biztos, hogy ezt érzem. Mintha egy hatalmas kérdőjel lebegne a fejem fölött. Nem mondom, hogy rossz a kedvem, igazából semmilyen kedvem sincs. Felesleges a gép előtt is ülnöm, hiszen senkivel nem szeretnék egyenlőre beszélni. Most velem is megtörténne, hogy elfojtom a dolgokat? Inkább csak megemésztem őket, átgondolom, mielőtt elhamarkodott döntéseket hoznék..Kicsit próbálom elterelni a figyelmem. Szerintem az egész napom ebből fog állni..
“Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.”