új helyszín..terasz..
miután az egész napomat a szobámba ülve töltöttem, úgy gondolom megengedhetem magamnak ezt a kis luxust..
..próbálom a fejemet üríteni, hozzáteszem kevés sikerrel.. csak egy cigi kell és máris érzem, hogy jobb. érzem amint a füst betölti a gondolataim helyét és már nem érzek mást csak az ízét.. azt, ahogy az agyamba kavarog, tísztít..hülyeség amit írok, de én ezt most így érzem... nekem is betelt most egy ujjabb pohár mint másoknak..dehát C'est la vie. Furcsa! Mostanába mindig ezt hozom fel indoknak, ilyen az élet.. Valójában, tényleg ilyen lenne? Vagy csak mi tesszük ilyenné? A titkainkkal, a tetteinkkel, a problémáinkkal, azzal, hogy magunkba fojtunk sok mindent? Tényleg ennyi lenne az a bizonyos nagybetűs ÉLET?
na most úgyvagyok, hogy nemérzek semmit.. a gondolatok eltűntek, a füstöt mélyen magamba szívtam, majd kifújtam mintha csak levegő lenne... újra lélegzem és ez most életet egy darabig.. próbálok úgy hozzáállni a dolgokhoz mint egyes férfiak.. lesz ami lesz! Végülis itt a nyár, bulik, barátok, minden ami kell :)
de lesz még folytatása úgy érzem..
És bizony ám! Vannak pillanatok az életben, mikor nincs más lehetőség, mint elveszítsük a fejünket...