-Nagymama"
Mostanába nem járok be.. több oka is van, hiszen itthon olyan zűrök folytak amiket még az ellenségeimnek sem kívánnék. Persze nem volt ordibálás, nem volt ajtócsapdosás, ahogy az a filmekben előre meg van írva.. Nyugisabban zajlott minden, mégis rettentően rosszabb érzés volt ez a nyugis utálkozás. Lényeg, hogy túlvagyok rajta.. remélem véglegesen!
Másik indokom az, hogy beteg vagyok. Nyáron! Bár más esetbe ez nem érdekelne, hiszen rengetegszer mentem már betegen a városba, vagy akár a világ másik részére is..
Utolsó indok.. nem akarok senkit megbántani. Téged főleg nem..magamat sem igazán.. nem tudom pontosan mivel bántanálak meg, csak azt, hogy nehéz felhőtlenül boldognak lenni amikor ott vagy.. ha pedig látszik rajtam, hogy bajom van, akkor félek, hogy a te kedvedet is elrontom.. nem szeretném, ha a napod az én problémám körül forogna! Én annyira szeretném, hogy minden úgy legyen mint régen.. mikor még jól éreztük magunkat együtt, mint két zöldfülű a homokozóban.. mikor még bármit megtehettél anélkül, hogy Valaki meg mondta volna: Bántja őt! Nem voltak határok, vagy ha voltak is csak óvatosan léptük át őket! Már félek megbeszélni veled bármit is.. akármikor azt érezheted, hogy neked ez már sok! Te ezt már nem birod! ..és akkor elmész.. és az rossz lenne.. most próbálom magam visszafogni.. túlságosan félek, hogy sok(k) vagyok/lehetek bármelyik pillanatban.. "Semmi sem történik véletlenül, csak meg kell fejteni a jeleket."