Mifolyikitt? (:

maaa úgyérzem egyik legjobb napom lesz (:
itthon meg nagyba fojik/fojna a takarítás ha az én egyetlen drága mamám [akit mellesleg rühellek mióta az eszemet tudom!] nem akadályozná meg minden mozdulatával... inkább nem is idegesítem magam, ha ő ilyen rosszindulatú akar lenni, hát legyen csak! Isten nem ver bottal...

végree eljött a napja, hogy betámadjuk a fővárost :D megnézzük moziba az Eclipse-t... hmm... nagy várom már :D Aniii. Adriii <3>
...viszont most megyek és belevetem magam a porcicákba... Au revoir! :D (L)

teherpróba?!

Fogalmam sincs, hogy most mit érzek valójában. A mai napon, eddig akárhányszor beléptem a szobámba, mindig az a kínzó üresség fogott el. Bár már abban se vagyok biztos, hogy ezt érzem. Mintha egy hatalmas kérdőjel lebegne a fejem fölött. Nem mondom, hogy rossz a kedvem, igazából semmilyen kedvem sincs. Felesleges a gép előtt is ülnöm, hiszen senkivel nem szeretnék egyenlőre beszélni. Most velem is megtörténne, hogy elfojtom a dolgokat? Inkább csak megemésztem őket, átgondolom, mielőtt elhamarkodott döntéseket hoznék..
Kicsit próbálom elterelni a figyelmem. Szerintem az egész napom ebből fog állni..



“Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.”

emlékezz rám... :)

Ha hibáztál, ha olyat tettél amit megbántál, ha megbántottál valakit, ha megbántottak, ha mérges vagy és gyűlöletet érzel, ha úgy érzed vége mindennek, ennyi volt, feladod...És akkor mivan? Semmi, hidd el az élet túl rövid ahhoz, hogy ilyen apróságokon gondolkozzunk! A világon mi csak apró pöttyök vagyunk! Gandhi azt mondta, akármit csinálsz az életben, jelentéktelen. De fontos, hogy megtedd… :) Az élet mindig megy tovább... kapsz még annyi csodálatos lehetőséget hidd el! :)



tudnám mit érzek. Bárcsak egyszerű lennék. Bárcsak ne bonyolítanám túl a gondolataimat, az érzéseimet. Csak húzom az időt, próbálom meggyőzni magam, de mégis hagyom, hogy sodorjon magával a másik élete. Állj! Hagyj repülni egy picit még... szabadon! Nem is érdekes annyira... :)

~M. Scott Peck: A járatlan út..

“Rálátásunk a valóságra olyan, mint egy térkép, melynek segítségével igyekszünk eligazodni az élet területén. Ha a térkép jó, rendszerint meg tudjuk határozni helyzetünket, s ha tudjuk, hova kívánunk eljutni, rendszerint azt is leolvashatjuk róla, mely útirány vezet el célunkhoz. Ha a térkép rossz, többnyire eltévedünk.

Mindez nyilvánvaló, az emberek mégsem mindig látják be. Nem látják be, mert a valósághoz vezető út nem könnyű. Először is, az ember nem a térképpel együtt született, előbb meg kell rajzolni, ez pedig erőfeszítést kíván. Minél nagyobb erőfeszítés megtételére vagyunk hajlandóak, annál nagyobb és pontosabb térképünk lesz. Ám sokan nem hajlandóak semmilyen erőfeszítésre. Mások befejezik a rajzolást kamaszkoruk végére. Az ő térképük kicsi marad és vázlatos, a világról alkotott képük egyoldalú és félrevezető. Életük delén az emberek rendszerint fölhagynak térképük rajzolásával. Úgy érzik, térképük teljes, világnézetük helyes (sőt: szent és sérthetetlen), és semmi szükségük nincsen újabb értesülésekre. Mintha kifáradtak volna.

Csak viszonylag kevés ember elég szerencsés ahhoz, hogy élete végéig folytassa a valóság titkainak feltérképezését, hogy a világ és az igazság megértését újra és újra felülvizsgálja, térképét nagyobbítsa, vonalait finomítsa, egy-egy vonalat újrarajzoljon.

A térképezés legnagyobb problémája nem az, hogy a semmiből kell kezdeni, hanem az, hogy állandóan felül kell vizsgálni a munkát. Maga a világ állandóan változik.”


hihetetlen, hogy képes voltam megtalálni az érzelmeimet egy írásban... *.* örök tisztelet :)

..és most jön az a rész, hogy baszok a világra?

új helyszín..terasz..
miután az egész napomat a szobámba ülve töltöttem, úgy gondolom megengedhetem magamnak ezt a kis luxust..

..próbálom a fejemet üríteni, hozzáteszem kevés sikerrel.. csak egy cigi kell és máris érzem, hogy jobb. érzem amint a füst betölti a gondolataim helyét és már nem érzek mást csak az ízét.. azt, ahogy az agyamba kavarog, tísztít..hülyeség amit írok, de én ezt most így érzem... nekem is betelt most egy ujjabb pohár mint másoknak..dehát C'est la vie. Furcsa! Mostanába mindig ezt hozom fel indoknak, ilyen az élet.. Valójában, tényleg ilyen lenne? Vagy csak mi tesszük ilyenné? A titkainkkal, a tetteinkkel, a problémáinkkal, azzal, hogy magunkba fojtunk sok mindent? Tényleg ennyi lenne az a bizonyos nagybetűs ÉLET?

na most úgyvagyok, hogy nemérzek semmit.. a gondolatok eltűntek, a füstöt mélyen magamba szívtam, majd kifújtam mintha csak levegő lenne... újra lélegzem és ez most életet egy darabig.. próbálok úgy hozzáállni a dolgokhoz mint egyes férfiak.. lesz ami lesz! Végülis itt a nyár, bulik, barátok, minden ami kell :)

de lesz még folytatása úgy érzem..

És bizony ám! Vannak pillanatok az életben, mikor nincs más lehetőség, mint elveszítsük a fejünket...

az alkonyat elmúlik és feljön az újhold.. :)

Mit csinálsz?
-Álmodok.
-Ébren?
-Ébren
.-Úgy nem lehet.
-Én tudok.
-Hogyan?
-Azt nem tudom, de nekem megy.
-Miről álmodsz?
-Mindenről ami jó.
-Például?
-Egy tökéletes világról.
-És mire jó ez?
-Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba,
ahol minden úgy van,ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni,
nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni.
-Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?
- Nem, csak nem mindig vagyok boldog.
-Dehát mindig vidámnak látszol!
-Te úgy látod.
-Az, hogy lehet?
-Mert azt akarom, hogy úgy lásd.
-És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?
-Egyszerűen.
Csak elmegyek az álomvilágomba.

VÉGE A MESÉKNEK...

..a nap utolsó sugarai a lépcső tetejére omlottak..

magamba folytva a szavakat, nem el mondva senkinek sem.. csak tartani,mélyen bennt, lakattal lezárva, kulcsot lenyelve.. nem megosztani, hogy könnyebb legyen, nem ordítani senkire... csöndben tűrni, ha fáj hát hagy fájjon... tudom, hogy nincs igazam, miért is lenne? ilyen témában sosem volt.. mindig veszítek.. veszítek egy barátot, egy közeli ismerőst, bizalmat, bármit ami eddig megvolt.. tudom,tudom.. mégis úgyérzem elárultak... hartagszik rám? mi baja? én haragodnék rá? meglehet.. kicsit mintha megváltozott volna! eddig remek embernek ismertem, mostanába mintha párszor megmutatná igazi énjét.. vagy csak én nyitom ki a szemem? eddig vak lettem volna? miért bánik úgy velem mint egy játékkal? ha unatkozik elővesz, elhiteti velem, hogy én vagyok a legfontosabb, ha talál jobbat-márpedig talált- akkor eldug, eldob mélyen a szekrénybe.. neki mostanába minden fontosabb.. Lehet, hogy én vagyok önző, hogy kicsit ki akarom sajátítani? de hiszen szükségem lenne rá.. most nagyon nehéz.. ő azt hiszi én vagyok a probléma, mondja nekem, hogy szeret én mégsem hiszem el..nem keresi a társaságom sem csak ha mondom neki, hogy jó lenne.. belefáradtam.. én pedig tényleg barátomnak hittem.. van ilyen! ő valószínűleg nem lát bennem, olyan nagyszerű barátot! nem vagyok tökéletes, tudom, hogy milyen vagyok, de magam ellen nem tudok mit tenni!

Úgy látszik egyedül maradtam a világ ellen...

hey apple! :)

Te mindig megtalálod a megfelelő szavakat az érzéseidre, arra, hogy mi zajlik le épp most benned.. ezért nagyon tisztellek! Állandóan olyan dolgokról írsz, amiken akaratlanul, de én magam is elgondolkozok.. Imádom olvasni az írásaidat. <3

Mik a terveid nyárra?
Nagyrészt a barátaimmal fogok lenni, úgy gondolom ők mindennél többet érnek nekem a történtek után. Tudom, néha elviselhetetlen voltam, de ők valamilyen csodálatos módon elviselték, sőtt még ki is álltak mellettem..
Másik tervem meglátogatni a "Jászokat" :) Remélem minél előbb eljöttök ti is.. már nagyon várom.. Úgy gondolom felejthetetlen napok lesznek :)
Szeretnék végree egy oltári nyarat :D Veletek ezt, hogy is ne tudnám megalkotni? <3



"Módszeresen kell zűrzavart kelteni - az felszabadítja az alkotóerőt. Minden, ami ellentmondásos, életet teremt."

Ez abszurdum..!

na idefigyelj! ha folyamatosan, egész nyáron a felhők mögé bújva fogsz szunyókálni, esküszöm, hogy nem fogok neked többet énekelni! Az utóbbi egy hónapba alig láttalak, hiányzol! Hiányzik, ahogy rád nézve rögtön jobb kedvre derülök. Hiányoznak a melengető sugaraid, hogy ha te előbújsz, nem kell nyakig beöltözni. Ó, mondd merre jársz? Ne csavarogj már annyit, légyszi! Nélküled már nem is tudom, milyen igazán, FELHŐTLENÜL boldognak lenni... Ó, napocskám, merre jársz? :(


*már csak 6 nap.. túlságosan izgatott vagyok már most (= <3

lényed által..

Hibáztatni magamat nem fogom, hisz az élet minden perce egy újabb tanító pofon, minden újabb méter egy újabb mérföldkő..
Minden újabb csalódás egy újabb lépés,
S mikor az ember majd felnő, mitől a fejük fölül eltűnik a ködfelhő,
És megtanul tisztán látni, kevésbé kedvelt szemet szúró féllel is emberien bánni, bár az embertelenség határa mára már határtalan..tarts be egy-két szabályt és az életed nem lesz szabálytalan...