Mifolyikitt? (:

maaa úgyérzem egyik legjobb napom lesz (:
itthon meg nagyba fojik/fojna a takarítás ha az én egyetlen drága mamám [akit mellesleg rühellek mióta az eszemet tudom!] nem akadályozná meg minden mozdulatával... inkább nem is idegesítem magam, ha ő ilyen rosszindulatú akar lenni, hát legyen csak! Isten nem ver bottal...

végree eljött a napja, hogy betámadjuk a fővárost :D megnézzük moziba az Eclipse-t... hmm... nagy várom már :D Aniii. Adriii <3>
...viszont most megyek és belevetem magam a porcicákba... Au revoir! :D (L)

teherpróba?!

Fogalmam sincs, hogy most mit érzek valójában. A mai napon, eddig akárhányszor beléptem a szobámba, mindig az a kínzó üresség fogott el. Bár már abban se vagyok biztos, hogy ezt érzem. Mintha egy hatalmas kérdőjel lebegne a fejem fölött. Nem mondom, hogy rossz a kedvem, igazából semmilyen kedvem sincs. Felesleges a gép előtt is ülnöm, hiszen senkivel nem szeretnék egyenlőre beszélni. Most velem is megtörténne, hogy elfojtom a dolgokat? Inkább csak megemésztem őket, átgondolom, mielőtt elhamarkodott döntéseket hoznék..
Kicsit próbálom elterelni a figyelmem. Szerintem az egész napom ebből fog állni..



“Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.”

emlékezz rám... :)

Ha hibáztál, ha olyat tettél amit megbántál, ha megbántottál valakit, ha megbántottak, ha mérges vagy és gyűlöletet érzel, ha úgy érzed vége mindennek, ennyi volt, feladod...És akkor mivan? Semmi, hidd el az élet túl rövid ahhoz, hogy ilyen apróságokon gondolkozzunk! A világon mi csak apró pöttyök vagyunk! Gandhi azt mondta, akármit csinálsz az életben, jelentéktelen. De fontos, hogy megtedd… :) Az élet mindig megy tovább... kapsz még annyi csodálatos lehetőséget hidd el! :)



tudnám mit érzek. Bárcsak egyszerű lennék. Bárcsak ne bonyolítanám túl a gondolataimat, az érzéseimet. Csak húzom az időt, próbálom meggyőzni magam, de mégis hagyom, hogy sodorjon magával a másik élete. Állj! Hagyj repülni egy picit még... szabadon! Nem is érdekes annyira... :)

~M. Scott Peck: A járatlan út..

“Rálátásunk a valóságra olyan, mint egy térkép, melynek segítségével igyekszünk eligazodni az élet területén. Ha a térkép jó, rendszerint meg tudjuk határozni helyzetünket, s ha tudjuk, hova kívánunk eljutni, rendszerint azt is leolvashatjuk róla, mely útirány vezet el célunkhoz. Ha a térkép rossz, többnyire eltévedünk.

Mindez nyilvánvaló, az emberek mégsem mindig látják be. Nem látják be, mert a valósághoz vezető út nem könnyű. Először is, az ember nem a térképpel együtt született, előbb meg kell rajzolni, ez pedig erőfeszítést kíván. Minél nagyobb erőfeszítés megtételére vagyunk hajlandóak, annál nagyobb és pontosabb térképünk lesz. Ám sokan nem hajlandóak semmilyen erőfeszítésre. Mások befejezik a rajzolást kamaszkoruk végére. Az ő térképük kicsi marad és vázlatos, a világról alkotott képük egyoldalú és félrevezető. Életük delén az emberek rendszerint fölhagynak térképük rajzolásával. Úgy érzik, térképük teljes, világnézetük helyes (sőt: szent és sérthetetlen), és semmi szükségük nincsen újabb értesülésekre. Mintha kifáradtak volna.

Csak viszonylag kevés ember elég szerencsés ahhoz, hogy élete végéig folytassa a valóság titkainak feltérképezését, hogy a világ és az igazság megértését újra és újra felülvizsgálja, térképét nagyobbítsa, vonalait finomítsa, egy-egy vonalat újrarajzoljon.

A térképezés legnagyobb problémája nem az, hogy a semmiből kell kezdeni, hanem az, hogy állandóan felül kell vizsgálni a munkát. Maga a világ állandóan változik.”


hihetetlen, hogy képes voltam megtalálni az érzelmeimet egy írásban... *.* örök tisztelet :)

..és most jön az a rész, hogy baszok a világra?

új helyszín..terasz..
miután az egész napomat a szobámba ülve töltöttem, úgy gondolom megengedhetem magamnak ezt a kis luxust..

..próbálom a fejemet üríteni, hozzáteszem kevés sikerrel.. csak egy cigi kell és máris érzem, hogy jobb. érzem amint a füst betölti a gondolataim helyét és már nem érzek mást csak az ízét.. azt, ahogy az agyamba kavarog, tísztít..hülyeség amit írok, de én ezt most így érzem... nekem is betelt most egy ujjabb pohár mint másoknak..dehát C'est la vie. Furcsa! Mostanába mindig ezt hozom fel indoknak, ilyen az élet.. Valójában, tényleg ilyen lenne? Vagy csak mi tesszük ilyenné? A titkainkkal, a tetteinkkel, a problémáinkkal, azzal, hogy magunkba fojtunk sok mindent? Tényleg ennyi lenne az a bizonyos nagybetűs ÉLET?

na most úgyvagyok, hogy nemérzek semmit.. a gondolatok eltűntek, a füstöt mélyen magamba szívtam, majd kifújtam mintha csak levegő lenne... újra lélegzem és ez most életet egy darabig.. próbálok úgy hozzáállni a dolgokhoz mint egyes férfiak.. lesz ami lesz! Végülis itt a nyár, bulik, barátok, minden ami kell :)

de lesz még folytatása úgy érzem..

És bizony ám! Vannak pillanatok az életben, mikor nincs más lehetőség, mint elveszítsük a fejünket...

az alkonyat elmúlik és feljön az újhold.. :)

Mit csinálsz?
-Álmodok.
-Ébren?
-Ébren
.-Úgy nem lehet.
-Én tudok.
-Hogyan?
-Azt nem tudom, de nekem megy.
-Miről álmodsz?
-Mindenről ami jó.
-Például?
-Egy tökéletes világról.
-És mire jó ez?
-Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba,
ahol minden úgy van,ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni,
nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni.
-Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?
- Nem, csak nem mindig vagyok boldog.
-Dehát mindig vidámnak látszol!
-Te úgy látod.
-Az, hogy lehet?
-Mert azt akarom, hogy úgy lásd.
-És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?
-Egyszerűen.
Csak elmegyek az álomvilágomba.

VÉGE A MESÉKNEK...

..a nap utolsó sugarai a lépcső tetejére omlottak..

magamba folytva a szavakat, nem el mondva senkinek sem.. csak tartani,mélyen bennt, lakattal lezárva, kulcsot lenyelve.. nem megosztani, hogy könnyebb legyen, nem ordítani senkire... csöndben tűrni, ha fáj hát hagy fájjon... tudom, hogy nincs igazam, miért is lenne? ilyen témában sosem volt.. mindig veszítek.. veszítek egy barátot, egy közeli ismerőst, bizalmat, bármit ami eddig megvolt.. tudom,tudom.. mégis úgyérzem elárultak... hartagszik rám? mi baja? én haragodnék rá? meglehet.. kicsit mintha megváltozott volna! eddig remek embernek ismertem, mostanába mintha párszor megmutatná igazi énjét.. vagy csak én nyitom ki a szemem? eddig vak lettem volna? miért bánik úgy velem mint egy játékkal? ha unatkozik elővesz, elhiteti velem, hogy én vagyok a legfontosabb, ha talál jobbat-márpedig talált- akkor eldug, eldob mélyen a szekrénybe.. neki mostanába minden fontosabb.. Lehet, hogy én vagyok önző, hogy kicsit ki akarom sajátítani? de hiszen szükségem lenne rá.. most nagyon nehéz.. ő azt hiszi én vagyok a probléma, mondja nekem, hogy szeret én mégsem hiszem el..nem keresi a társaságom sem csak ha mondom neki, hogy jó lenne.. belefáradtam.. én pedig tényleg barátomnak hittem.. van ilyen! ő valószínűleg nem lát bennem, olyan nagyszerű barátot! nem vagyok tökéletes, tudom, hogy milyen vagyok, de magam ellen nem tudok mit tenni!

Úgy látszik egyedül maradtam a világ ellen...

hey apple! :)

Te mindig megtalálod a megfelelő szavakat az érzéseidre, arra, hogy mi zajlik le épp most benned.. ezért nagyon tisztellek! Állandóan olyan dolgokról írsz, amiken akaratlanul, de én magam is elgondolkozok.. Imádom olvasni az írásaidat. <3

Mik a terveid nyárra?
Nagyrészt a barátaimmal fogok lenni, úgy gondolom ők mindennél többet érnek nekem a történtek után. Tudom, néha elviselhetetlen voltam, de ők valamilyen csodálatos módon elviselték, sőtt még ki is álltak mellettem..
Másik tervem meglátogatni a "Jászokat" :) Remélem minél előbb eljöttök ti is.. már nagyon várom.. Úgy gondolom felejthetetlen napok lesznek :)
Szeretnék végree egy oltári nyarat :D Veletek ezt, hogy is ne tudnám megalkotni? <3



"Módszeresen kell zűrzavart kelteni - az felszabadítja az alkotóerőt. Minden, ami ellentmondásos, életet teremt."

Ez abszurdum..!

na idefigyelj! ha folyamatosan, egész nyáron a felhők mögé bújva fogsz szunyókálni, esküszöm, hogy nem fogok neked többet énekelni! Az utóbbi egy hónapba alig láttalak, hiányzol! Hiányzik, ahogy rád nézve rögtön jobb kedvre derülök. Hiányoznak a melengető sugaraid, hogy ha te előbújsz, nem kell nyakig beöltözni. Ó, mondd merre jársz? Ne csavarogj már annyit, légyszi! Nélküled már nem is tudom, milyen igazán, FELHŐTLENÜL boldognak lenni... Ó, napocskám, merre jársz? :(


*már csak 6 nap.. túlságosan izgatott vagyok már most (= <3

lényed által..

Hibáztatni magamat nem fogom, hisz az élet minden perce egy újabb tanító pofon, minden újabb méter egy újabb mérföldkő..
Minden újabb csalódás egy újabb lépés,
S mikor az ember majd felnő, mitől a fejük fölül eltűnik a ködfelhő,
És megtanul tisztán látni, kevésbé kedvelt szemet szúró féllel is emberien bánni, bár az embertelenség határa mára már határtalan..tarts be egy-két szabályt és az életed nem lesz szabálytalan...

Érzéki csalódás?!

Szaladtam mint a nyúl, csak szaladtam, rohantam, menekültem az elől ami valójában saját magam voltam...
-Kaphatnék még egyetlen egy esélyt? - néztem rá ragyogó szemmel. Próbáltam elhitetni magammal a lehetetlent. Nem szólt, kezdett megriasztani a köztünk keletkezett feszült csend. Csak lélegzetvételemet hallottam, semmi mást. Ha azt mondja nem, elmegyek. Örökre. Soha többé nem fogom őt látni. Nem szeretném. Annyira a részemmé vált, hogy vagy vele vagy nélküle. Ha azt mondja igen, azzal túl sokat igér. Megint csak összezavar. Újra ide fogunk kilyukadni pár hét múlva. Csak körbe, körbe.
-Nem szeretném, hogy a barátom legyél..- kezte. Összetörtem. Kifojt belőlem minden cseppje azoknak az érzéseknek, melyeknek halványan is, de közük volt a reményhez. A reményhez, mely most annyira távolinak tűnt. Meg sem vártam, hogy befejezze a mondatot. Kapkodni kezdtem. Egyedül akartam lenni. Tudtam, hogy ezt a választ kellett hallanom ahhoz, hogy végre kiszálljak ebből a körhintából. De hiszen szerelmes voltam.. milyen buta kis szürke kisegér... azt hittem lehet valami.. egy pillanatig még talán el is hittem magamról, hogy szép vagyok..egy pillanatig!
-Akkor hát elmegyek! - mondtam a lehető leggyorsabban és már szaladtam is a kocsihoz. Még utoljára belepillantottam gyönyörű, fájdalomtól meggyötört szemeibe. - Nem szerettem volna neked fájdalmat okozni!- csúszott ki a számon. Ezt nem kellett volna, de hiszen már mindegy. Többet úgy sem látom, akkor meg minek aggódni a most kimondott szavakért? Esetleg még mondhatnék mást is neki.. elmondhatnék mindent. A terveimet vele, az érzelmeimet, az az apró titkot amit ő nem tud.. mindent! De nem! El kell őt engednem. Ő válaszotta ezt,én pedig még mindig azt szeretném a legjobban, hogy neki jó legyen. Magammal nem foglalkozok, soha nem is tettem.
-Várj már te buta! -kiáltott rám. Szavai hallatán összerezdültem, talán egy pillanatra meg is álltam, de nem fordultam meg. Sebesebben kezdtem lépkedni az egyre közeledő végzetem felé. A kocsimhoz.
-Légyszives! Végig sem hallgattál...!- mondta már-már a sírástól akadozó hangon. Én csak ámultam, hogy hogyan képes még ilyenkor is marasztalni csak, hogy egyre elviselhetetlenebb legyen a fájdalmam..
-Nem maradok.. engem Te nem fogsz kicsinálni! - robbant ki belőlem. - Eleget szenvedtem már miattad úgy gondolom. Nem fogom végig hallgatni még egyszer, hogy miért nem szeretnéd a barátságomat. Nem fogok belehalni a kínba, csak azért mert Te azt szeretnéd!
Titokban persze szerettem volna érte meghalni. Bármit, amiért ő velem maradna.
- Nem szeretném, hogy a barátom legyél.. - ismételte megint halkabban. Azt hiszi hülye gyerek vagyok, aki nem fogja fel mit mondanak neki? Miért akar még ennél több fájdalmat okozni? Nyugodtan ismételgesd még el ezerszer, milliószor. Ne is figyelj rám, arra, hogy összetörtél! -Azt szeretném, hogy Te legyél mindenem..- szakította félbe gondolataimat bizonytalan kijelentésével.
-Mindenem!-ismételte megint, mintha tudta volna, hogy nem fogtam föl elsőre. Aztán lassú, óvatos mozdulattal hozzám lépett és megcsókolt. "


És ekkor felébredtem.. pedig milyen csodálatos lett volna még egy picit élvezni azt a hirtelen megváltozott hangulatot.. és ekkor elfogott az üresség.. az a lassan, de magabiztosan kínzó erő.. Tudtam, hogy ő ilyet sohasem tenne.. Soha!

tiszta közhely..!

"Mi az: cukros és szobahőmérsékleten köt?
-Nagymama"

Mostanába nem járok be.. több oka is van, hiszen itthon olyan zűrök folytak amiket még az ellenségeimnek sem kívánnék. Persze nem volt ordibálás, nem volt ajtócsapdosás, ahogy az a filmekben előre meg van írva.. Nyugisabban zajlott minden, mégis rettentően rosszabb érzés volt ez a nyugis utálkozás. Lényeg, hogy túlvagyok rajta.. remélem véglegesen!
Másik indokom az, hogy beteg vagyok. Nyáron! Bár más esetbe ez nem érdekelne, hiszen rengetegszer mentem már betegen a városba, vagy akár a világ másik részére is..
Utolsó indok.. nem akarok senkit megbántani. Téged főleg nem..magamat sem igazán.. nem tudom pontosan mivel bántanálak meg, csak azt, hogy nehéz felhőtlenül boldognak lenni amikor ott vagy.. ha pedig látszik rajtam, hogy bajom van, akkor félek, hogy a te kedvedet is elrontom.. nem szeretném, ha a napod az én problémám körül forogna! Én annyira szeretném, hogy minden úgy legyen mint régen.. mikor még jól éreztük magunkat együtt, mint két zöldfülű a homokozóban.. mikor még bármit megtehettél anélkül, hogy Valaki meg mondta volna: Bántja őt! Nem voltak határok, vagy ha voltak is csak óvatosan léptük át őket! Már félek megbeszélni veled bármit is.. akármikor azt érezheted, hogy neked ez már sok! Te ezt már nem birod! ..és akkor elmész.. és az rossz lenne.. most próbálom magam visszafogni.. túlságosan félek, hogy sok(k) vagyok/lehetek bármelyik pillanatban..

"Semmi sem történik véletlenül, csak meg kell fejteni a jeleket."

üzenet és pont

Benyit..tudom, hogy előtte percekig gondolkozott milyen indokkal nyisson be.. végülis megtalálta.. visszahozta a kiürített szemetesemet..
-Cigiztél?- szegezi nekem a kérdést, látva, hogy az ablakban ülök. Persze a laptop az ölemben van, arra az esetre ha valaki benyitna, úgy ahogy most ő is tette.. Elképedt arccal mélyen beszívja a szobám levegőjét és megállapítja, hogy bagószag van.
-Nem!- vágom rá, talán túlságosan is gyorsan..- Csak szeretek az ablakba ülni..- teszem hozzám, és egy picit meginog az elszántságom, mi szerint hazudni fogok. Mi értelme? Hiszen úgyis tudja, hogy mi folyik itt.. Nem szeretek hazudni, de valahogy ez a helyzet a hazugságomat kívánja.
-Olyan cigiszag van!- mondja erőteljesen. Tudja! Tudom, hogy tudja. Ki ne tudná? Bűzlik minden a bagószagtól, akkor egyáltalán minek kérdezi? Még el motyog valamit magában, majd kimegy.
Fusztrál.Azt veszem észre, hogy a szokásosnál picit gyorsabban dobog a szivem. De hiszen úgyis tudja! Nincs miért aggódnom.. Ma bevallom.. Tudja, hogy nem tehet ellene semmit. Mindenki tudja.. C'est la vie..

ki mit (nem) tud?

rettentően sok titkom van.. az például nem titok, hogy a titokban az a legjobb, hogy titokban meg lehet osztani valakivel a titkot.. így nem csak a titok lesz titok, hanem az is hogy titokban megosztottad valakivel...

egy kérdés: képes vagy szerelmesen is racionálisan gondolkodni?

rájöttem egy dologra... imádok segíteni másokon, nagylelkű vagyok és ezzel néha vissza is élnek.. képes lennék bármimet odaadni egy, a szivemhez közel álló embernek! imádom ha kikérik a véleményem és én szabadon hangot adhatok neki..

naa és akkor most én eltűnök :)

hadd élvezzem az élet apró örömeit!

fényképezek is sokat =)

au revoir..<3

tegyünk pontot a történet végére! ebből már úgysem lesz tündérmese..

ma este sem igazán tudtam aludni.. mintha valami apró dolog aggasztott volna..meglehet, hogy én sem merem bevallani maganak, hogy valami megint nincs rendben? érzem! dühös vagyok Rád.. eddig nagyszerű embert ismertem meg benned, talán kicsit többet is éreztem irántad mint amit meg engedhettem volna..imádtam minden lépésedet, rajongtam érted... úgy vettem észre, te is hasonlóan állsz a dolgokhoz..én nem tudtam magunkat elképzelni együtt, mégis minden pillanatba a lehetőséget láttam.. tehetetlennek éreztem magam... aztán te Rá találtál.. azóta, mint ahogy az lenni szokott sok minden megváltozott, neked már más dolgok fontosak az életben.. változott a sorrend.. mondhatnám, hogy belenyugodtam ez alatt a pár hét alatt, de hazudnék.. még most is érzem, ahogy belülről mar akárhányszor meglátlak.. próbálok a barátod lenni, de akaratlanul, egy aranyosnak szánt mondatoddal megbántasz.. ha a kapcsolatodról beszélsz úgy érzem mintha ezer felé szaggatnának, a lehető leglassabb módon.. remélem egyszer ráébredsz milyen fájdalmat okoztál mindezzel... tudom, gondolom..

remélem nem szándékosan!

egyéniség! Az egyén is ég?

mi az hogy szerelem? a kis emberek dobálóznak ezzel a szóval és fel sem fogják valójában mit jelent? szeretni és szerelmesnek lenni sem ugyanaz.. közelről sem.. én sem tudnám pontosan elmondani, mit is takar pontosan szerelmesnek lenni.. valószínűleg ragaszkodás, bizalom, barátság, fizikai vonzalom, vágy és még pár hasonló, hihetetlenül erős és persze pozitív érzés turmixa. Mintha megtalálnád önmagad csak egy másik testben.. egyszer szeretném megtapasztalni milyen is ez a turmix.. de tényleg, és nem a divatkapcsolatokra vágynék, meg a 2 hetes kis kalandokra.. még a több hónaposak sem igazán olyanok.. én igazán szeretném egyszer, mikor már felnövök a feladathoz! Biztosan valaki olyat választanék aki lenyűgöz a személyiségével, az odaadásával, figyel rám.. akiben soha de soha azelőtt nem kételkedtem és nem úgy állnak a dolgokhoz, hogy "na jóó.. tőlem járhatunk!".. Hanem tényleg mindent elkövetne, ahogy én is.. Nemhiszem, hogy én még most szeretném ezt az egészet, persze azért jó lenne, de még nem érzem hiányát... bár szerintem ezt nem lehet meghatározni, hogy ekkor meg ekkor lehet.. meglátni és megszeretni! ez a titok.. csak győzzed viszonozni! :)


Rengeteg velem egykorú lány abba a hibába esik, hogy vágyik a szerelemre és ezt egy hozzá közel álló, vagy nagyobb érdeklődést mutató fiúban próbálja megtestesíteni.. Csakhogy ha jobban magadba nézel rájössz, hogy nem is belé vagy szerelmes, hanem szeretnéd, hogy valaki tiszta szívéből szeressen téged.. tudod?! mint azokban a gyermekmesékben.. Persze azért vannak elvárásaid, nézzen ki jól meg mutasson a többieknél nagyobb érdeklődést feléd és te máris megszereted.. holott nem is ismered..! Azt hiszed, hogy ismered, hogy mindent tudsz róla.. hülyeség! ezt te alakítod mgadban! te próbálod őt olyannak beállítani amilyenre vágysz! és akkor most nézz rá... valóban ő lenne az akit kerestél?


"... és egy valami bizonyos: Minden megnyilvánulási formájában utálom az egyszerűséget."
Salvador Dalí

problémák voltak, vannak és lesznek is.. csak a nehézségi fok változik..

mély levegő.. figyelsz a mozdulataidra, nehogy azt gondolja bárki is, hogy bolond vagy.. kellemes légkörű a szoba.. bár félelmetesebb mint amire számítottam, amit gondolataimban előbb kialakítottam.. tömény cigarettaszag csapja meg az orrom.. hátrahőköltem.. nem a szagtól. attól a lehetőségtől, hogy itt rá lehet gyújtani.. ablakot nyit.. a hideg szél vadul betör a csendes szobába, s ezzel felkavarja az imádott cigarettaszagot..

egy teljes hét telt el mióta először jártam ott.. lehet, hogy még több is.. mai találkozásunkkor rengeteg olyan dolgot vettem észre, mik múlt héten elkerülték éles figyelmemet.. gyermekrajzok a falon.. mind, mind Rózsa néninek címezve.. valószínűleg ha még gyermek lennék a legközelebbi találkozásunkkor én is rohannék felé egy összefirkált papírlappal a kezembe.. örömmel tölt el, hogy itt lehetek.. itt mindent elmondhatok anélkül, hogy rögtön a fejemnek esnének.. elmondtam, hogy régebben elég sok alkoholt fogyasztottam.. mostmár nem áll szándékomban.. elmondtam, hogy nem olyan régen gyógyszertúladagolás miatt kórházba kerültem.. elmondtam, hogy volt a múlthéten egy elég komoly pánikrohamom.. elmondtam minden függőségemet.. még azokat is amiket még magamnak sem mertem elmondani.. várt!meghallgatott.. mintha csak azért létezne, hogy rajtam könnyítsen.. majd végül felemelte a kezét, miben egy doboz cigi volt és megkérdezte:
-Rágyújtasz?

.TITKOLD EL HOGY LYUKAS A ZSEBED! ...engem megváltoztatni úgysem lehet!... :D

a mai napom remek volt *.*
hátunkra vettük a fényképezőgépet és nekiindultunk a nagyviágnak :)

a 0 és 30 éves kor közötti emberek 70%-a szivesen kipróbálná a mankóval futást, sőt, még karácsonyra is szivesen kérne =D

ecc pecc kimehecc.. kimehetek?!

hajnali 2 óra.. a teraszon ülök.. fejem tele gondolatokkal.. cigaretta a kézben.. úgy füstölög mintha mérges lenne.. alig várja, hogy valaki végre megszívja és kiadhassa magából a füstöt.. megszívtam! érezem az ízt, ami sokszor megnyugvást jelent számomra.. nemérdekel mások mit mondanak róla.. én nem a te vagy az ő kedvéért csinálom.. tisztában vagyok a következményeivel, a hatásaival.. de mégis szeretem érezni a mérgét a számban, ahogy átjárja a testem minden apró zugát.. kevésbé mérges mint pár perce..kezd boldog lenni.. kimegy belőle az összes füst.. én szívtam ki.. kialudt!


Élek, mert vannak barátaim.. általuk létezem..a mély vízből felúszni nem volt elég akaraterőm,de ők biztattak..ott voltak végig mellettem még meg nem találtam a felszínt! Sok mindent megtanulhattam tőletek.. általatok jobb ember lettem.. rátok mindig számíthattam. Mikor úgy éreztem a terhetekre vagyok és inkább magamba zárom a gondolataim, ti jöttetek és megmutattátok, hogy milyen butaságokat beszélek.. nagyon is kíváncsiak voltatok minden egyes mozdulatomra, szavamra.. szeretlek titeket! és nem tudom elégszer megköszönni, hogy léteztek! Lenyűgöző embereket ismerhettem meg bennetek.. :)

<3

itt még bármi lehet, ha hagyják...

Iszonyatos éjszaka volt ez a mai.. rémálmok kavalkádja. Már kezdem őket megszokni, de mégis szivesebben aludnék el úgy, hogy előre tudom nem lesz semmi ijesztő az álmomban..

Igen..bevallom..problémáim vannak és eljárok egy helyre ahol kibeszélhetem magam, kiadhatok mindent..nem szégyelnem.. szeretek oda járni és kiadni magamból mindazt amit itthon nem mernék.. láttam ma egy kb. velem egy idős fiút.. azthittem másért van ott.. aztán mikor kijöttem ő bement.. róla nem is feltételeztem volna, hogy pszichológushoz jár!? olyan menő gyereknek hittem eddig... minden pénteken látom a városba.. most meg hirtelen mintha egy gyenge, visszahúzódott embert láttam volna szemei halvány tükrében...

A buszon ülök..élvezem a szellőt ami átjárja az egész utasteret.. nem zavaróan fúj be, mint ahogy azt éjszaka tette. Sokkal inkább mintha cirógatna.. talán tudja, hogy most feszült vagyok.. próbál nyugtatni.. az esőt már nem is észlelem.. lassan már egy hónapja, hogy az életem része.. előttem egy bájos nő ül kötött pulcsijában..ahogy oldalon kitekint az ablakon jobban szemügyre veszem az arcát.. az eső csillogósra festette gyönyörű ajkait.. úgy fest mintha szomorú lenne, le sem veszem a szemem róla.. a táj elmosódva suhan el mellettem.. nem is figyelem merre járunk.. csak élvezem a szellőt és az ideiglenes szabadságot..

..elmondtam neki.. elmondtam mindent! minden apróságot, minden hatalmas dolgot.. jól esett kibeszélni mindent magamból! ő meghallgat és elmondja szerinte mi lenne a legjobb..mit tehetnék ezek ellen.. egyedül képtelen lennék épp döntéseket hozni..egyenlőre! De ő azért van itt.. majd ő segít! én pedig nem szégyenlem!

"Attól, aki fontos,
Attól, ami jó,
Nem akarok elszakadni.
Teszem, amit tudok,
Kérem, aki dönt.
Nem akarok elszakadni"
:)

Adrii már csak 8 nap =) <3

losin' my mind

mindig ugyanaz... 2 éve én is így rohantam az után a fiú után akit szeretek.. nem hagytam, hogy lekoptasson. szinte mindenhol ott voltam ahol ő is! Most meg velem teszik ugyanezt és most jövök csak rá miért is voltam olyan taszító akkoriban! Természetesen foghatnám a korra, de nem lenne értelme.. Tudtam, hogy idegesítem, mégis azt hittem, hogy majd ezt szereti meg bennem, megkedveli a megkedvelhetetlent. Fiatalság bolondság.. persze még most is az vagyok, de mintha tudnám mi jó és mi nem... na és mintha ennek tudatában mégis megtenném a rosszat!
az egész még réges régen kezdődött! nem mondanám, hogy megbántam a napot mikor megismertem... csak azt bánom mikor engedtem neki, hogy több legyen köztünk!
már megint kezdi.. letiltani nincs kezdvem és nem is fogom hiszen remek embert ismertem meg benne.. szerettem, RÉGEN.. tényleg szerettelek! már nem és ezt meg kell értened! tudnod kell elszakadni tőlem még ha te azt is mondod, hogy nem akarsz semmit.. hallom a hangodba, látom a mozdulataidba, hogy még mindig reménykedsz.. ne tedd! fölösleges! csak élj és róbálj túl lépni rajtam.. mondanám, hogy legyünk barátok de a te fülednek ez másképp hangzana mint az enyémnek: ESÉLY! ...de az már nincs! Nemtudlak már többé szeretni!


...remélem nem lesz számodra fontosabb egy újra fellángolt szerelem mint egy hű barát! vigyázz magadra, ha már hallgatni nem hallgatsz rám!
...mindezek mellett büszkén jelentem, hogy kezdek boldog lenni! új barátokat találtam :)


már csak 9 nap és és és Eclipse <3

Soha senki nem fogja megnyerni a nemek csatáját... Túl gyakori a barátkozás az ellenséggel...

A mai napon ráébredtem, hogy mennyire maximalista vagyok és mennyire nem szeretek veszíteni. Emlékszem, kisebb koromban is ha társasoztunk és én veszítettem rögtön a falnak mentem és mindenkit hibáztatni kezdtem. Persze tudtam jól, hogy én nem figyeletem, mégis jobb lett volna másra kenni.. Sajnos van egy-két rossz tulajdonságom de próbálom őket kordában tartani és onnan ki nem ereszteni őket. Az elmúlt egy hónap nagyon húzós volt. Mintha elszabadultak volna abból a bizonyos kordából. Csak csapongtak és visítva röhögtek a szemembe. Azt hittem már sohasem lesz vége. Még abban sem vagyok biztos, hogy most már vége van.. Olyan volt az egész, mint mikor álmomba beleesek egy hatalmas medencébe és hirtelen mintha nem is tudnám, hogyan is kell kiúszni.. fulladozom..fulladoztam.. most már eléggé elviselhető a rám nehezedő nyomás. Nemis igazán tudom, hogyan birtam ki ezt az egészet... talán a barátok, ők voltak azok akik mindvégig mellettem álltak és próbáltak észhez téríteni.. Persze akkor még azt hittem ők a buták, hogy mit képzelnek magukról, csak így beleszólnak az életembe. Én voltam a legnagyobb buta az egészben. Mindig utólag veszem csak észre mennyire eltévedtem az ösvényeken... van olyan egyáltalán, hogy jó és rossz út? vagy csak egyféle út van, de azon lehetnek kisebb-nagyobb buckák? és az már csak rajtad múlik mennyire könnyen léped át őket? vagy ez az egész meg van írva előre? megszületsz és fölötted valaki szól: -neked göröngyös utat!? ez így megy..? Vagy lehet hogy mindenki kap maga mellé egy "írót", aki csak pár hónappal előtted jár? Ha ez így van akkor üzenném neki, hogy lehetne kreatívabb..egy kis boldogságot..nem kell sok! de a fájdalomtól kíméljen! Már nagyon megtanította velem mi az! Valószínűleg a radírt sem ismeri.. De az is lehet, hogy én írom a magam sorsát? mindenesetre holnaptól igenis boldog leszek! unok már a medencében lenni és fulladozni...

"A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene.. Ja, kérdés, hogy átérzed-e"

ezmiez!? o.O
riaszt egy picit de máskülönben nyugtató és reményt ad, hogy lehet jobb is..
újabb lehetőség? se én se ő nemhisz már ebben.. akkor minek ez a színjáték? kit akarunk becsapni ezzel? tudom, hogy haragszik és úgy gondolja ez megbocsájthatatlan.. vagy mégsem gondolja így? ezzel, hogy most itt van és mosolyog a szemembe [hozzáteszem igazán jól csinálja.. mintha őszinte lenne..] teljesen összezavar, reggel mikor utóljára láttam még hozzám se szólt, aztmondta őt nemérdekli mit teszek! azt csinálok amit akarok...de végülis ez nemigaz.. most meg összezavar... bár én nemvagyok semmi jónak elrontója, ettől egy picit megriadtam.. sebaj! akkor hát játszunk..

még 9 nap :) Adriii én remélem a legjobbakat (yn) =]

meg a sünik..

Néhány sündisznó roppant fázik a hűvös éjszakákon. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De minél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek.. valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. Ha él bennünk megértés & szeretet, tüskéink sosem okozhatnak komoly sérüléseket..

majd lesz nyár újra..

nemtudom.. nemtudok én már semmit! annyi mindent csinálnék másképp ha tehetném.. de nem tehetem.. ezekkel kell együtt élnem. elviselnem őket.

remek! minimum 3 hétig sehova.. hogy kerülhettem én ilyen mélyre?
..minden, amit tettem vagy nem tettem, még ha nem is úgy alakult, ahogyan terveztem, visszavonhatatlan része lett az életemnek..

hiszek a tündérekben.. hiszek! hiszek!

muszály vagyok valahol kiadni magamból amit érzek.. bonyolult lélek vagyok. mindig is az voltam.. viszont nemszeretem magamat sajnáltatni, a dolgaimról beszélni... ide ha írok nemérzem, hogy sajnálnának.. egyszerűen csak elolvassák..

egyre, egyre rosszabb és nemtudom hogy lehet-e valaha még jó.. ez most nem a tipikus jajj-de-szar-is-az-élet duma.. mindegy!próbálok úgyállni hozzá, hogy az jó legyen.. majdcsak!


"To wish you were someone else is to waste the person you are!"